1. Van úgy...

Van úgy, hogy az ember kicsit eltűnik. Legalább is a környezete számára. Nem megy minden este baráti találkozókra, csökkenek a telefonos csevegések, vagy csak nem jelenik meg annyit a Fb-on. Remélem valakinek feltűnt, hogy nem posztoltam mostanában?

De jelentem: Jól vagyok!

Nem felejtkeztem meg a blogról, csak töltődöm. Belekezdtem valami újba. Tanulok, ismerkedek egy csodás szakmával, ami tulajdonképpen soha nem állt távol tőlem. Na jó! ez így kicsit uncsi, úgy hogy vissza az “Ancsás” stílushoz.

Szóval: Tanulok, és ezt sem tudom másként csinálni, mint kacagva. Csak #lazánéskönnyedén. Azt nem tudom, hogy Mária Tarcsay mennyire fárad el egy-egy ilyen tanfolyami nap után a mi kis csoportunktól, de az biztos, hogy nem akar utánunk bárminemű hangod kiadó szerkezetet bekapcsolni. Mint a kép is mutatja nem áll tőlünk messze a jókedv, az újítás ( nem nézünk egyszerre két embert soha ), de mindent a tudás megszerzéséért. Ehhez pedig partnerek a lányok, és Mesterünk is. Bár néha jobb, hogy nem tudom mit gondol, amikor elszabadul a jókedv.

Úgyhogy ha hiányoltatok, ITT VAGYOK!

Anikó 🦋